Kedves Naplóm!
Azt hiszem át kell értékelnem magamban néhány dolgot. Kazimir, elbíztad magad! Azt hitted könnyű lesz a meló! A Védenced egy földre szállt angyal kegyességével és türelmével fogadja jóhiszemű sugalmazásaid, majd boldogan teljes életet él, végül beadja a kulcsot, feldobja a pacskert, alulról szagolja az ibolyát... Meg ilyenek. Meg a lófaszt! Ma is mi volt. Némi gyomorideggel indultam reggel melóba. A tegnapi Pandorás fiaskó után egy Abrams tank állhatatos óvatosságával sunnyogtam be Védencem szobájába. Éppen morgolódott, meg anyázott valami eltűnt fél pár zoknin. Helló öreg, nem ártana borotválkoznod, úgy nézel ki, mint egy másnapos sündisznó! Ja, és szellőztess ki, olyan mint, ha megdöglött volna valami nagytestű, bálna méretű jószág a szobádban. De előtte még jól tele is fingotta a szobát. Mindegy. Vannak csajok, akik szeretik a borostát is. Majd csak találunk neked valami dögös tyúkot, aztán nem kell políroznod a bohócot, búbolnod a majmot, kikapcsolhatod a botmixert. Meg ilyenek. Ínhüvelygyulladás lesz még a vége. Hehehehehe. Hova hova Kispajtás? Egészségügyi séta? Menjünk akkor.
