Orbi et urbi. Na ja, mintha olyan könnyű lenne!

Kedves Naplóm!

A fene sem gondolta, hogy ez ilyen rohadt nehéz lesz. A Szent Péter Egyetemen erről valahogy' jótékonyan elfeledkeztek. Felnőtt angyalnak lenni nem felhőtlen dolog...(hehe... felhőtlen, ez jó, érted?). Ha csak egy kicsit is sejtem, hogy a balvégzet Védencem formájában ilyen mértékben pofán vág egy méretes, kotonszökevény Leviatán sarjjal, akkor inkább beülök a régi csoporttársaim mellé kakaót piálni, meg hülyeségeket beszélni mindenféle filozófiai irányzatról meg vallásról, meg egyházról. Csak tudnám, hogy ki találta ki a Mennyei Bürokráciát???

A Kálváriám akkor kezdődött, amikor átvettem a diplomám. Szívem és lelkem hálaimák ezreit kántálták bennem mérhetetlen állhatatossággal. Félreverték a harangokat. Hófehér galambok repkedtek boldogságba úszva, szabadon szárnyalva a tiszta égbolton. Sajnos azonban horizonton már gyülekeztek a viharfelhők…  

Mikor kiléptem az utcára vele, máris feleződött az értéke a díszes papírlapnak. Most mihez kezdjek magammal? Napokig bolyongtam, magányos sétákat tettem, álmatlan éjszakákon át találgattam a jövőmet (nem mintha az Angyaloknak szüksége lenne az alvásra), mígnem megtaláltam a megoldást! Kinyitottam a diplomámat! Tulajdonképpen én milyen szakon is végeztem?

Hogy az a...! Az egyetemi évek alatt váltig meg voltam arról győződve, hogy a Nemzetközi Kapcsolatok szakra jelentkeztem... erre meg kiderül, hogy Angyali SzociálisMunkás szakon végeztem, EmberSuttogó szakpárosítással. Jó, azt azért el kell, hogy ismerjem, nem én voltam a legszorgalmasabb egyetemista a szakon… Mindig mást tettem, mint amit kellett volna.

Így viszont némileg közelebb kerültem annak a problémának a feloldásához, hogy Szent Péter miért rohant ki önkéntelenül vinnyogva és visítva a röhögéstől az államvizsgámnál...

Most itt állok a sorban, és bámulom a plafont. Előtte a szemközti falon lévő Orbi et Urbi mozaikfeliratot bámultam. Azelőtt pedig a padlót díszítő négyzeteket számoltam. 3.868.278 négyzetnél unottan megálltam. Aztán mindenféle angyalokkal beszélgettem erről-arról, közben a komoly arcú, fontoskodó hivatali angyalokon nevettünk. Biztos azért nem halad a sor, mert félreértelmezték az Orbi et Urbi jelentését. Szerintem lassan azért imádkozok egyet értük, hátha kedvük támadna dolgozni. A „vagy” és az „és” használata és értelmezése időnként komoly konfliktusokhoz vezethet, és vezet is. Nem csak nálatok a Földön, hanem idefent a Mennyekben is.

Itt állok 11 órája ebben a nyamvadt sorban, és azon vagyok, hogy aláírassak egy rohadt 106.-os (Védencigénylési Nyilatkozat), valamint egy 220.-as kérvényt (Embertartás Szabályairól szóló Mennyei Önkormányzati nyilatkozat). Persze, azt elfelejtették közölni velem, hogy 6 másik társintézménybe, és 8 alintézménybe kell ellátogatnom, hogy előrébb jussak a Őrző-VédőAngyal munkakör felé. Tehát túl vagyok eddig:

- 35.686 aláíráson, ( húúú, de utálom a Kazimir nevet!!!), 

- 666 pecséten (Ez meg hogy jött ki! Dobáltam is a kereszteket ezerrel!),

- összesen a mai 11 óra várakozással együtt 25.536 óra türelmes ücsörgésen,

- valamint: 5205 kilométert tettem meg a folyosókon cirkálva. Tudom soknak tűnik, de volt egy kisebb kanyar egy fordítva tartott térkép miatt, alig 2500 kilométeres, illetve egy kicsit elidőztem az Örökbe Fogadható Kóbor Földi Szentek Alapítványánál, de minden elkóborolt Szent már gazdira talált. Sajnos. Jó volna egy jópofa Szentnek sugalmazni… ÓÓÓ, de biztos vagyok benne, hogy az én Védencem minden szempontból tökéletes lesz…

- Kazimir ŐrzőAngyal! Fáradjon az 9-es asztalhoz kérem! – recsegte a hangosbemondó – Kazimir ŐrzőAngyal! Fáradjon az 9-es asztalhoz kérem!

- Na végre! Ezt is megéltük!

Röpke egy óra alatt sikeresen aláírtam még 112-szer a nevem, jutott pecsét mindenhova, szigorúan ellenőrzött rovatok. Aztán két óra telefonálgatás után megoldottunk egy adminisztrációs félreértést, amely miatt kezdhettem volna elölről az egész rohadt procedúrát.

Végül: ennyi szívás után - Kedves Naplóm - , hivatalosan is megkaptam az Őrző- és VédőAngyalok Minisztériumától a minősített besorolásomat, és ami ennél is fontosabb: a saját Védencem Személyi aktáját!!! Most azonnal meg is látogatom!

De még annyit megjegyzésképpen: hát, lenne néhány keresetlen szavam ahhoz a személyhez, aki ezt a rakás szarban tocsogó hivatali bürokráciát kitalálta!!!

SZÓLJ HÁT GYERMEKEM, KAZIMIR!

Innye! Bocsáss meg Atyám, asszem kicsit belelovaltam magam a dühöngésbe, Vétkeztem…Tulajdonképpen jó ez a rendszer így, ahogy van! Hehehe...


Folytatása következik... Kazimir Angyal végre találkozik Védencével!