2011. július 15., péntek

Ez meg mi ez, Vader?

"A fény nem erősödött tovább, mert az Orodruin most is gőzfelhőket böfögött s lövellt a magasba, szél ellen, s ezek följebb-följebb szálltak, míg csak fölébe nem kerültek a szélnek, ott szétterültek, mérhetetlenül nagy mennyezetet alkottak, amelynek központi pillére a homályból szökött föl a látóhatáron túlról. Már több mint egy órája baktattak, mikor egy hang megtorpantotta őket. Vízcsobogás. Bal kéz felől, egy vízmosásból, mely olyan keskeny és szegélye olyan éles volt, mintha baltával hasították volna kőbe, víz csöpögött: tán napsütötte tengereken összegyűlt felhők szerencsétlenségére épp a Fekete Föld falai fölött lecsapódott édesvizének utolsó, a föld alatt haszontalanul vándorló maradéka. Itt csurgott ki a kőből, picinyke csermelyt alkotva folyt át az ösvényen, s fordult délre, hogy hamarosan elvesszen a holt kövek között.
Samu odaugrott. - Csak még egyszer találkozzam az Úrnővel - kiáltotta -, ezt megmondom neki. Fény, most meg víz! - Aztán elhallgatott. - Hadd igyam először én, Frodó uram - mondta.
- Jó, de van ott hely kettőnknek is.
- Nem azért - felelte Samu. - Hanem mert hátha mérgező, vagy mert valami olyan baja van, ami hamar megmutatkozik, és inkább már én, mint te, ugye érted?
- Értem. De azt hiszem, mégiscsak együtt kellene szerencsét próbálnunk, Samu, áldást vagy átkot. De mindenesetre vigyázzunk: hátha nagyon hideg."

- Micsodaaaa, hát ezek a szőrös lábú kis pondrók még élnek? Hát ez meg, hogy lehet??? Remélem mérgezett volt a víz! Na, mindjárt kiderül!

"A víz hideg volt, de nem jeges, s az íze kellemetlen: kesernyés is, olajos is, vagy legalábbis odahaza azt mondták volna. Itt azonban jónál is jobb volt, félelmet, józanságot legyőzően jó. Teleitták magukat, és Samu megtöltötte a kulacsát. Frodó megkönnyebbült, több mérföldet gyalogolt..."


- Vadeeeeeeeeeeer! 
- Igen, Mester köhkúúúh!
- Honnan ástad elő ezt a könyvet Vader Nagyúr?
- Mester, ezt a könyvet az Archaikus Könyvtár adattárában köhkúúh találtam! Kötelezően ajánlott, állítólag nagyon szórakoztató köhkúúúh, eposzi elemeket felvonultató mítosz az óvilágból...
- Vader Nagyúr te olvastad ezt?
- ŐŐŐ, Mester, hát köhkúúúh, nem!
- ÁÁÁ, így már érthető! Tudod miről szól?
- Igazából nem, Mester! Köhkúúh!
- Ülj le, elmondom. Van ez a két elkényeztetett kis szőrös lábú törpe vagy mi, hobbit, aztán nem csinálnak mást, csak mennek, meg mennek, esznek, bukdácsolnak a köveken, aztán meg mennek, meg mennek, és egyszerűen nem akarják feldobni a kis szőrös tappancsaikat, különösen az a Frodó idegesítő, állandóan rácsimpaszkodik a kisebbségi komplexusban szenvedő, szolgalelkű haverjára. Nézzed már, még a neve se ugrik be... Aztán van ez a Szauron! Bár lenne néhány példány belőle a Birodalom szolgálatában... 
- Na, mindegy. Ha már elkezdtem, akkor be is fejezem. Mint a jedik elleni harcot, érted? Höhöhöhööhöháhháhááhá...
- Hihihiihh köhkúúúh hihihihihihihihihi...
- Höh, na tényleg mehetsz. Legközelebb valami hasznosabb könyvet áss elő nekem Vader Nagyúr! Ne okozz csalódást!
- Igen, Mester! Már meg is van a következő e-könyv az Archaikus Könyvtár kínálatából. Egy izgalmas regény: Az üvöltő szelek!
- Vannak benne hobbitok, Vader?
- Nem, uram nincsenek, köhkúúh!
- Biztos?
- ŐŐŐ, elolvasom Uram, köhkúúh!
- Erre gondoltam én is Vader! Elmehetsz!
- Igen Mester!

Palpatine figyelme újból a könyv felé fordult. Na, hátha a következő oldalon beesnek a kis dögök valami szakadékba, vagy vulkánba...de jó is lenne... ÁÁÁ, a francba, és nem.

A Császár felvonta szemöldökét. Ez meg mi ez, Vader?





Az idézetet felhasználtam az alábbi műből:
J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura, A Király visszatér
Árkádia Kiadó, Budapest, 1990
Fordította: Göncz Árpád
A kiemelt szövegrészlet a 100. oldalon található, 7. bekezdéstől a lap aljáig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése