2011. július 15., péntek

Őfelsége szerelője voltam

"Hű tanítványom Vader, hidd el, minden Yoda három napig tart!"
Palpatine

Mekkora az esély rá, hogy egy ekkora "intézményben", mint a Halálcsillag kifogd a legidegesítőbb, beszédkényszerben szenvedő beosztottat? Vajon hányan dolgoznak a Csillagon? Ötvenezren, ötszázezren? Miért pont én kaptam ezt a hülyét? A hadnagy biztos utál. Most már értem, hogy miért vigyorgott annyira kajánul, amikor átadta a napi parancsokat és az újonc aktáját. Atyaég, még mindig beszél. Mikor vesz levegőt? Lehet, hogy a fülén lélegzik? Amióta Torak tizedes megérkezett a Csillagra, tuti, hogy az Életfenntartó Osztályon jelentős mértékű levegőfogyasztás emelkedést regisztráltak. Akkora az esély egy ilyen beosztotthoz, mint hogy a következő saroknál felbukkanjon egy vuki.
- Nézze őrmester, egy Vuki! Szent Császár, még soha nem láttam Vukit! Milyen hatalmas! Vajon, hogy nézne ki leborotválva, erről jutott eszembe, hogy egyszer láttam egy...
Az őrmester földbegyökerezett lábbal, félelemmel vegyes tisztelettel bámult fel az óriás szőrmedvényre. Aztán beugrott neki valami: az Archaikus Könyvtár egyik töredékjegyzetének szószedete, amit tegnap olvasott el pont. Karma. Hirtelen nagyon kicsinek érezte magát. Az Archaikus Kor homo sapiens sapiens-ei tudtak valamit. Kár, hogy idejük jelentős részét egymás legyilkolásával töltötték mindenféle hangzatos ideológiák égisze alatt, miközben az evolúcióval és a vírusokkal folytatott örökös háborút végül elveszítették. Állítólag valami érdekes vírus támadta meg az agyukat egy félresikerült, világméretű genetikai kísérlet során. Tudósok gyorséttermi hamburgerekbe (az meg mi lehetett?) vegyítettek mindenféle anyagokat, ami azonban nem várt eredményt hozott. Az önmagára olly' annyira büszke homo sapiens sapiens szépen lassan egy bonobó szintjére butult le. Nemrég járt a Földön egy kirándulás keretében, szívet melengető látvány volt a bolygónyi méretű rezervátum, volt kisember simogató, meg örökbe fogadhattál névlegesen egy homo sapiens sapienst. Bár ott lehetne megint...
- Whoroooooooooo...
- Nyughass már szőrös, vagy kilyukasztalak!
Az őrmester akkor vette csak észre, hogy a vuki két birodalmi gyalogoshoz van láncolva. Vagy inkább a vukihoz van láncolva a két gyalogos. Mindenesetre komikus látvány volt. Szóval a vuki fogoly. Hála az égnek! A két birodalmi katona közül a kevésbé ideges, rangidős katonához fordult:
- Hova lesz a fuvar, katona?
- Ezt a körözött bűnözőt nemrégiben fogtuk el a Hoth rendszerben, most vallatásra szállítjuk a Szigorúan Őrzött Börtönszintre, izéé... Hadnagy!
- Csak őrmester, nem hadnagy!
- Ott van a hercegnő is! - mondta az eddig némaságba burkolózó kisebb termetű birodalmi gyalogos.
- Milyen hercegnő? Vannak hercegnők a flottánál? Nahát, soha nem hallottam még ilyet! - kezdett rá Torak tizedes is.

Dermedt csend állt be, a folyosón egy pillanatra érezhetően megfagyott a lehelet is, az Idő pedig, minden idők legnagyobb hazárdjátékosa szélesen vigyorogva bámulta a tétova alakokat.

- Őrmester, ne hallgasson erre a bolondra, légnyomás érte a Tatuinon. Össze-vissza beszél..
- De Han, te is láttad...
- Whörrrörörörörörörö!
- Fogja be közlegény!
Hm, milyen karakán ez a katona! Az őrmester szinte elsápadt az irigységtől. Bár ő is ilyen kemény tudna lenni Torakkal, akkor talán kevesebbet beszélne. Torakra sandított. Most is beszélt. Ki hitte volna?! A rangidős gyalogos intett az őrmesternek, pár méterrel arrébb húzódtak, amennyire legalábbis engedte a lánc.
- Őrmester, látom magának se egyszerű!
- Á, ne is mondja, újoncok! A gyalogság ilyen bajban van a toborzásnál, hogy minden retardáltat besoroznak?
- Látja mi van! A páncél is lötyög rajta... Elképesztő...Na, de megyünk, minél kevesebb időt töltök az újonccal, annál több agysejtem menekül meg. Meg büdös ez a vuki!
-Whöörörörörörörö morororo nyüsz-nyüsz Han!

A folyosó végéig követték tekintetükkel a távolodó katonákat és a fogoly vukit.
- Balra katona...a másik balra, Luke! A császár szerelmére már, hát nem igaz...

Az őrmester szélesen elmosolyodott. Na, menjük a dolgunkra. Aztán a mosoly lehervadt arcáról, mert hirtelen újból a rideg valósággal találta magát szemben, Torak tizedes tudálékos arca nyomult be erőszakosan látómezejébe. És Torak nem cáfolt rá önmagára.
- Őrmester! Nekem gyanús ez a három alak!!!
- Tizedes! Nem vagyok rá kíváncsi! Ma még özön munkánk van, le kell tesztelnünk a vonónyaláb hardverét, meg a börtönszinten is van még egy problémás szemétzúzó.
- De, de őrmester, de-de-de-de-de-de-de..
- Semmi de tizedes, gyerünk!
- De, de-de-de a vukin nem volt bekapcsolva a bilincs, a lötyögős páncélos katonaszerűség oldalán egy fénykard lógott, meg valami hercegnőről hablatyolt, a magasabbik meg nem ismerte a birodalmi protokollt, a vuki meg azt mondta, idézem: "A te szagod is olyan, mint egy lelakott szociális otthoné a Dagoba rendszerben, Han"!
- Honnan tudja, hogy mit mondott a vuki? Ja, fénykard mi? Nem ismer fel egy tisztességes kinézetű csőgránátot!! Hol volt maga a kiképzés alatt! Jaj, Torak tizedes. Gondolja, hogy bárki megpróbálna valamilyen magánakcióban ártani a Csillagnak. Persze már! Idejönnek hárman, majd a vukit álcának használva betörnek a börtönszintre, hogy ott mahináljanak valamit? Képzelt Hercegnőcskéket mentsenek meg! Olvasson kevesebb sci-fit, Torak. A Császár szerelmére menjünk már végre!!!
- Ne nyomjon el engem, Őrmester!
- Nem nyomom el magát, Tizedes!
- De igen is elnyom engem. Én egy individuum vagyok, egyszeri és megismételhetetlen, és nincs joga ahhoz, hogy...
Az Őrmester egy pillanatra elgondolkodott azon a lehetőségen, hogy a börtönszinten egy szomorú, de ugyanakkor kivédhetetlen baleset fogja érni egyiküket, és az nem Ő lesz. Szinte már látta maga előtt:


Kedves Torak Papa és Torak Mama,

szomorú kötelességem beszámolni Önöknek fiuk hősies haláláról! Szerelés közben belesett a szemétzúzó gépbe és... de szép is lenne!!

- Figyel rám egyáltalán Őrmester?
- Őszintén? Nem.
- Bal lábbal kelt fel reggel? Rossz a kedve? Miért ilyen negatív ma? Akar róla beszélni? Nekem elmondhatja! Jé, már meg is érkeztünk a vonónyaláb hardveréhez! Csinálhatom én? Légyszi, Őrmester!
- Csináld, addig legalább csendben vagy!
- Köszönöm Őrmester!!! Na, hozzá is látok! Jé, egy hidrokulcs! Gondolkodott már azon, hogy miért hívják a hidrokulcsot hidrokulcsnak? Tegnap este nem tudtam aludni, és ezen gondolkodtam, amíg el nem aludtam. Ja, amíg el nem aludtam! És azon gondolkodott már, hogy mikor tudja az ember, hogy már alszik? Ezen is sokat agyaltam, de még sohasem sikerült elkapnom azt a pillanatot, amikor elalszok. Kérem a hatos hidrokulcsot! Mondom a hatost! Köszönöm. Szóval, most az integrált gyorsítómező 250000 magos processzorának erejét...

Az Őrmester már régen nem figyelt Torakra. A barna kámzsás, ősz szakállas férfi tekintete foglyul ejtette őt. A férfi halkan, de visszautasítást nem tűrő hangon megszólalt:
- Tizedes, nézz a szemembe!
- Maga meg ki a franc? Jé, Őrmester, munkaügyi ellenőrzést kaptunk! Torak Tizedes szolgálatára, Uram!

Az idegen egy furcsa, köríves mozdulatot tett az arcuk előtt.
- Nem láttatok engem. Nem is fogtok emlékezni rám. Tizedes, te maradj csendben egy kicsit. Mondom csendben. Na, azért. Segíteni fogtok nekem. Tizedes, állítsd le a vonónyalábot most rögtön! Milyen kulcsot adjak oda? Tessék itt a hatos kulcs, és nem, nem tudom, hogy miért hívják hidrokulcsnak. De sokat gondolkodtam már én is ezen hosszú álmatlan éjszakákon. Kész is? Remek! Jó, hogy összefutottunk, mert kettes voltam mechanikából... Na, én most megyek. Tehát, nem láttatok engem, nem találkoztunk. Most pedig mehettek utatokra! Hmmm, várjatok csak! Öt percig ugráljatok fél lábon, aztán menjetek tovább! És még ma adjátok be a leszerelési papírjaitokat, hamarosan "felszámolják" a munkahelyeteket!

Az Őrmester vakargatta a fejét! Torak is értetlenül bámult maga elé. Aztán egymást vizslatták értetlenül. Hova tűnt az utolsó fél óra? A központ regisztrálta a vonónyaláb szervizét. Mikor csinálták meg? Miért éreznek heveny izomlázszerűséget a jobb lábukban? És egyáltalán miért hívják a hidrokulcsot hidrokulcsnak? Na, ez most hogy jön ide?
- ŐŐŐŐŐ.... Szerintem intézzük el a szemétzúzót, aztán pihenjünk egyet, egyébként is fáj a lábam!
- Hát jó, Őrmester! Akkor hozzá is látok a konzolon!
- Őrmester?
- Igen, Torak?
- Hogy kerültünk ide az irányítószobába?
- Nem tudom Torak, és, hogy őszinte legyek nem is akarom tudni.
- Őrmester!
- Igen, Torak?
- Ön egy rendkívül bölcs ember!
Torak ezzel hozzá is látott. Ujjai démoni gyorsasággal játszottak a virtulás konzolon. Valami halálos, sötét Technika-Operát. Volt valami torz művészet játékában. Torak feszülten figyelte a kijelzőt, majd feszültsége egyre inkább felengedett, szája szegletében megjelent a mosoly. Tovább fokozta a már egyébként is őrületes tempót, olyan látható élvezettel, amilyennel az Őrmester még nem találkozott. A Tizedes egyre vadabbul csépelte a billentyűzetet. Az Őrmester azon kapta magát, hogy óvatosan elhátrál a szervizpanelon játszó, dervistáncot járó társától. Valahol tudata mélyén kicsírázott a csodálat magja. Torak homlokán az első verejtékcseppek akadálytalanul siklottak, míg egy váratlan pillanatban....
- Háháháháhááháháháháháháháháháháháháhá, megvagy kis rohadék! Én vagyok az első! Hamarabb törtem fel a programot! Én javítottam meg hamarabb a szemétzúzót! Na, ki az élet császára, te kis béna, guruló kuka!!!!!!!!!

Az Őrmester meghatározhatatlan arcot vágott. Ez most kihez beszél?

Az események egy másik horizontján ugyanekkor:
- C-3PO! Köszönd meg a nevünkben R2-D2-nak a segítséget!
- Igen Uram! Átadnám, de most éppen zokog, és szidja valakinek az emlős anyját!
- Ez nekem némileg több információ a kelleténél C-3PO. Másszunk ki ebből a katyvaszból! Jöjjön Hercegnő!
- Én mondtam, hogy van itt egy Hercegnő!!
- Igen Luke, te mondtad. Nagyon ügyes vagy!
- Höööröööröö!

Ettől a naptól kezdve R2-D2 már soha többé nem volt a régi.

- Nos, Őrmester, lejárt a szolgálat! Meginna velem egy dagobai sört? Én állom!
- Nos, Torkan Tizedes örömmel magával tartok, jó egy ilyen átlagos nap után meginni pár sört baráti társaságban.
- Pont erre gondoltam Örmi!
- Nana Tizedes, Őrmester!!! De tudja mit, bánja a fene, holnap úgy is beadom a leszerelési papírjaimat. Valami azt súgja, hogy máshol jobb lesz nekem! Őfelsége szerelője voltam.
- Szintúgy. Húúú, de fáj a lábam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése