Azért vannak a jó barátok…

Ma este úgy döntöttem, hogy kimenőt adok a Védencemnek, hadd szaladgáljon egy kicsit, tegyen-vegyen, végül is felnőtt emberi egyed, nem kell folyton a kezét fogni. Nem is beszélve a csináld magad mozgalom előszobájáról, a szabad akaratról. Meg aztán program van! Kihasználva a hirtelen nyert szabadidőt, meg azt, hogy Péntek este van, meg azt is, hogy Artax - aki a legjobb angyal cimborám ám! - mellesleg hívott is, hogy sürgős ihatnékja támadt… Remek lesz! Itt is vagyok a Teréz Anya Kávézóban. Amindenit, de nagy ma a pörgés! Fullon van a ház! Itt csapat néhány Vértanú, egy kisebb hordányi Szent éppen darts-ozik, a háttérben meg, ha jól hallom… igen, a Mártírock nevű népszerű szakra-punk-metal banda Zúzd le az eretneket izombúl című száma üvölt. De jó kis szám! Szinte hallani a csontrecsegést.

De hol vannak a többiek? Teréz Anyát és Szent Györgyöt látom… nafene, ez meg mi volt? Gyuri mikor is megpillantott, oldalba bökte Terézt, majd mogorva képet vágva, jobb hüvelykujját a torkához emelve tett egy jellegzetes fültől fülig mozdulatot. Majd hangosan, durván felnevetett. Jaj, de hülye vagyok! Ki is ment a fejemből! Hát persze! Jövő hét végén lesz a Mennyei körökben igen hírhedt válogató verseny, a Lángpallos Vívó bajnokság előszobája, a kerületi döntő! György meg én egy Ligába kerültünk. Artax azt mondta, hogy látta vívni Gyurit, ne számítsak semmi jóra, nagyon kemény mérkőzés várható. Azért Artax lehetett volna annyira rendes, hogy nem árulja el a fogadási arányokat, mondani sem kell György javára voksolnak többen. Számomra érthetetlen a dolog, már csak amiatt is, mert egy könyvtár-informatikát és államháztartási könyvelői szakot végzett sárkányt kibelezni, majd a fejét karóra tűzve eljátszani az elsőbálozó szüzikéknek a kemény fiút… hát nem egy világbajnoki teljesítmény. Szerintem. Ennyi erővel széttéphetett volna egy plüsskutyát is. Mondjuk bennfentesek azt szokták mondani, hogy a Bevezetés az Államháztartási Könyvelői Ismeretekbe 1. kötetével bevitt pontos találat felér egy meteoracél bordásbuzogány pusztító, átütő erejével. Bezzeg, ha tesi-rekis lett volna a szárnyas!… na, majd javítunk az arányokon, mindig ez van, ha egy nevenincs angyal nevez újoncként. Győzzön a jobbik! A biztonság kedvéért azért küldök egy kör kakaót Anyának és Györgynek…

Állj… Mi ez a fura érzés? Mi ez?... Mi ez a fura… nyomás a tarkómon…

(Égi Tüzek lángjaiban edzett meteoracél pengém sistergő rúnákat mar a levegő síkjába. Izzó, tisztítótűzzel átitatott súlyos szavak. A frontvonalban százával, ezrével roskadnak össze elleneim. Nézem az árulók, korcsok, démonok táborát. Sokan vannak. Nagyon sokan. Fáradt vagyok. Nagyon. Nem győzhetek. Ők a Kétely Légió. Ez az ő nevük. Succubusok, incubusok, lélekvámpírok, ördögfattyak ezrei... és ott van ő, a Bukott, akiért jöttünk. Malakil, egykori Angyal, egykori hű társ… Társaim elestek a hosszú úton, lelkük megtért Atyánkhoz, megtépázott szárnyaikon alvilági hordák menetelnek felém. Nem szárnyalnak többé, nem zeng ajkukról az Élet Himnusza, Atyánk dicsérete. Szemükben nincs többé fény. De a lelkük a biztonságos mennyek felé száll. Már csak én maradtam állva.)

Hm. Ez meg mi volt? Mi ez? Mik ezek az emlékképek? Mi ez az egész? Ki az a Malakil? Ennek még utánajárok… Fura.

Azért egy barátságos mosolyt megeresztek Györgynek. Ezzel meg is vagyunk. De hol a pokolban van Artax?

Egy halom régi ismerős üdvözöl, Picasso éppen hevesen gesztikulálva magyaráz valamit Gerlub Brubbru Medvemancs Morgornak, az első ismert neandervölgyi barlangfestőnek. Gerlub felvont tekintettel hallgatja cimboráját, azonban láthatóan nem ért egyet a hallotakkal, ami valahol érthető, szerintem sem túl esztétikus a szarvasvadászat ábrázolása a la kubizmus módra. Barna kockák kergetnek barna kockákat, majd egy nagy csapat barna kocka halomba pakol barna kockákat. Hát… Aztán Pasteur és Giordano Bruno valamin hangosan nevetve egymás hátát lapogatják, nem vagyok benne biztos, de mint, ha Bruno azt találta volna mondani Pasteurnek, hogy:”nálunk ezért simán máglyára pakoltak volna Tesó…” Mondjuk Bruno híres szarkasztikus humoráról. Lehetne még sorolni, sok kedves barátom lazít itt ma. Á, de meg is vannak a többiek. Artax elszontyolodva magyaráz valamit egy minden szempontból nézve tökéletes, ragyogó bundájú, kecses, istennőien kinéző macskának, aki előtt egy tál vaniliás tej gőzölög éppen.

- Helló Artax, helló Bast, mizujs? Töki, mi ez a punnyadás? – Bast csitítóan néz rám. Artax szomorú arca lassan felemelkedik…

- Kovácsi Néni… el sem hiszem…

- Ó, ne. Csak nem?

- Ó de. Csak. De!

- Mikor?

- Ma. Hajnalban.

- Cirmi vagy Lukrécia? Mondjuk Cirminek a szeme se áll jól…

- Lukrécia. A gonosz dög. Ne haragudj Bast!

- Semmi gond Artax – mondta Bast lustán – a macskák időnként rossz helyen vannak, rossz időben.

- Nem is tudom felfogni ezt az egészet…olyan gyorsan történt minden. Egyik pillanatban még viszik a kis konyhai maradékot, a gondosan leszopogatott csirkefarhátat, meg a rántott levest a cicáknak, csoszognak a kitaposott papucsukban, aranyosan hallgatóznak az albérlők ajtaja előtt, veszekszenek az összesározott lépcső miatt az éppen arra járó vétlen lakókkal, kiszurkálják a bringák gumijait… aztán félre fordulsz egy pillanatra… és kész, nincsenek többé… Rálépnek egy lusta macska farkára, a cica felugrik…szívrohamot kapnak, mármint nem a cicák…leesnek a lépcsőn, majd törött gerinccel ott hevernek a lépcső alján…és kész…

- He? Egy macsek miatt halt meg Kovácsi néni? Egy Macskasuttogó? A Macskasuttogó? Na, ez olyan… segíts már ki Bast!

- Morbid? A történetnek még nincs vége Kazimir…

- Tényleg? Akarom tudni?

Ekkor Artax bánatos arccal elém csúsztatott egy vastag kartotékot. Kovácsi néni személyes iratai, életútja, minden vele kapcsolatos feljegyzés diszkréten felhalmozva. Bast kifejezéstelen tekintettel tisztogatja mancsát, Artax pedig reménykedve néz rám.

- Belenéznél a kedvemért Kazimir? Te vagy a legjobb barátom, szükségem van a véleményedre.

- Artax, ez a Védenced személyi aktája? Mit kellene néznem? Mi a gond?

- Kazimir…tudod, akadt egy kis gond a beléptetésnél…szóval Péter nem akarja beengedni.

- Péter? Huh, ez kezd érdekes lenni. Hát akkor itt valami csúfság eshetett meg a háttérben…

- Olvass! Nem mondok semmit inkább! Pincér! Egy kört kérek mindenkinek, plusz valami rágcsát, meg Bastnak egy doboz füstölt szprotnyit!

Hozzáláttam. Kemény olvasmány, de jól olvasható életrajz, és ahogy haladtam előre, egészséges színem egyre fakóbbá és fakóbbá vált, értetlenül harapdáltam ajkaimat, elképedve pillogtam fel hol Bastra, hol pedig Artaxra…majd mikor a harmadik kör dupla kakaón is túl voltam, hangosan hápogva csuktam be az aktát.

- Izé…hát, na, szóval…izé…

- Konkrétabban lehetne egy kicsit Kazimir? Mi a véleményed?

- Ő…, ez az a Kovácsi Néni?

- Igen!

- Mármint, a papucsban csoszogós-kiabálós-macskás Kovácsi néni?

- Igen!

- Mármint az a Kovácsi néni, akinek a cicáját lehányta a Védencem?

- Micsoda? A tiéd intézte el szegény Fáncsi cicát?

- Innye, bocsi Bast, előfordulnak az ilyen balesetek…kérsz még egy kis tonhalat? Hé, pincér, két tonhalat kérek Bast-nak!

- Ne hidd, hogy ezzel el van rendezve a dolog! Nekem is van önérzetem! Nem lehet csak úgy megvesztegetni! Egy kis citromot is hozz légyszike…

- Visszatérhetnénk Kovácsi Nénire!

- Jaj, persze, bocsi Artax! Hát, ha a véleményemre vagy kíváncsi, akkor készülj fel, nem fog tetszeni! Nem gondolod, hogy Péter jogosan mondta azt, hogy nem jöhet be?

- De miért? – vinnyogta Artax elgyötört hangon.

- Kezdjük az elején. Tehát. Nyilas volt!

- Nincs abba semmi Kazimir, a te Védenced meg Bak.

- Nem úgy te lüke! Nem a csillagjegye a gáz! Kovácsi néni Nyilas volt! Az egy szélsőjobboldali mozgalom volt Magyarországon, Kovácsi néni pedig Szálasinak volt a titkárnője…

- De hát neki is dolgoznia kellett valahol! Maradt volna otthon kötögetni, meg pörköltöt főzőcskézni, meg gyerekeket potyogtatni? Mióta vagy hímsoviniszta, Kazimir?

- Óh, atyám, na mindegy! Menjünk tovább. Háború után jönnek a komcsik, Kovácsi néni munkatáborba kerül. Majd onnan rehabilitálják, belép a kommunista pártba, kezdetben a járási TSZ elnök szeretője és traktoros lesz. Később felkerül Pestre, ahol 3/2-es ügynökként sorra jelentgeti fel, zsarolja meg az ismerőseit. Eddig tiszta?

- Igen! De nem igazán értem, hogy mire akarsz kilyukadni…

- Aztán egyre följebb kerül a ranglétrán a párt gépezetében, végül Rákosi elvtárs „titkárnője” lesz. Megint egy csomó embert feljelentget. Aztán jön ’56.

- 56 mi jön?

- 1956. Forradalom Magyarországon. Komcsik szemében Ellenforradalom. Mindegy. Kovácsi néni forradalmár lesz, lövöldözi a ruszkikat, tankokat gyújtogat, egészen addig, amíg az oroszok le nem verik a Forradalmat. Kovácsi néni megint munkatáborban találja magát. Rehabilitálják. Újból belép a Pártba. Újból feldolgozza magát a ranglétrán, közben feljelentget újból egy csomó embert. Aztán Kádár elvtárs titkárnője lesz. Eddig okés?

- Ja, tiszta. De nem igazán látom át, hogy merre tart ez a beszélgetés…

- Na jó, menjünk tovább! Jön a gulyáskommunizmus, puha diktatúra, rendszerváltás. Kovácsi néni bár idős, de belép az MDF-be, kárpótlási jegyekkel sefttel, lehúz egy csomó jóhiszemű embert, majd…

- Jó, és? Tudom én is, Antalnak lett a titkárnője, és egy csomó embert feljelentget…

- Látom nem igazán érted! Szóval Kovácsi néni, nem feltétlenül, hogy is mondjam…hm jó ember a Mennyek mércéjével nézve. Gyakorlatilag a 666-os főúton 300 GT/h-halad (GazTett/óra)!

- De hát bűnbocsánatot nyert! Volt gyónni! Ráadásul meggyilkolták!

- Hogy mi? Meggyilkolták? Kicsoda? Lukrécia? Na, neee…

- De, tényleg gyilkosság volt – szólt közbe türelmesen Bast, némi tejszínhabbal a bajszán – nézd meg Lukrédia aktáját!

Tétovázva átvettem Lukrécia aktáját. Ami ezután következett, már tényleg sok volt.

- Ez mi? Ne túrjatok fel! Bast, a macskáidnak is van aktája? Micsoda? Krav maga, deszantos szolgálat? Lánykori nevén Weis Lukrécia a Wiesenthal intézetnek dolgozott? Egy nácivadász macska? Mi a…

Csak ekkor tűnt fel, hogy Bast és Artax elkerekedett, könnyes szemmel, hangtalanul rázkódik a nevetéstől, majd úgy el kezdtek visítani a röhögéstől, hogy azt még Mefisztolelesz is megirigyelhette volna.

- ÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHIHIHIHIHIHIHIHHÁHÁHÁHÁH…..

- Na, elmentek ti a picsába, ez nem vicces!  Egyáltalán nem vicces! Erre volt időtök! Inkább keresnétek valami rendes melót, mint hogy szívassátok a rendesen dolgozó angyalt! Hülyék!- de őszintén szólva nem tudtam rájuk haragudni. Mert nálunk ilyen egy rendes péntek esti nap. Azt hiszem jövő hétre én is visszavágok nekik valamivel.