Mi az ott a...az ami forog?

Galaktikus Időszámítás szerint 3697. Január 1. Reggel 8 óra.


- Az?....hmm? - nyögte kérdő tekintettel Palpatine Vadernek.
- Hmmm...köhkúúh...mömmmömö? - mormogta Vader.
- Hát...HÖHÖHÖHÖHÖHÖHÖHÖ...hát ez meheg...- fuldoklott Palpatine a röhögéstől dülöngélés közben - milyen... HHÁHÁHÁHÁÁHHÁ...hang volt?
- Mömö...asszem még...köhkúúúh....réhészeg vagyok - hörögte a Nagyúr - HÁHÁHÁHÁÁHÁHÁHÁ
- Nah, akkor....HÖHÖHÖHÖHÖHÖ...hát behalok, nem tudsz felállni? HÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁ
- Segítsen már köhkúúúh, Mester! - nyekegte a Nagyúr - Huh, na köhkúh, eh, na végre...huh, sikerült! Köszönöm Mester!

Csak egy jó indokot mondj!!! - Sztrájkra fel! 2. rész

- Most akkor nyertünk? – Pjotr olyan hangsúllyal ejtette ki a szavakat, mintha attól tartana, hogy azok a fránya hangok megpróbálnának visszacsimpaszkodni kételkedő hangképzőszerveinek bűvkörébe…

Előzmények

Azért vannak a jó barátok…

Ma este úgy döntöttem, hogy kimenőt adok a Védencemnek, hadd szaladgáljon egy kicsit, tegyen-vegyen, végül is felnőtt emberi egyed, nem kell folyton a kezét fogni. Nem is beszélve a csináld magad mozgalom előszobájáról, a szabad akaratról. Meg aztán program van! Kihasználva a hirtelen nyert szabadidőt, meg azt, hogy Péntek este van, meg azt is, hogy Artax - aki a legjobb angyal cimborám ám! - mellesleg hívott is, hogy sürgős ihatnékja támadt… Remek lesz! Itt is vagyok a Teréz Anya Kávézóban. Amindenit, de nagy ma a pörgés! Fullon van a ház! Itt csapat néhány Vértanú, egy kisebb hordányi Szent éppen darts-ozik, a háttérben meg, ha jól hallom… igen, a Mártírock nevű népszerű szakra-punk-metal banda Zúzd le az eretneket izombúl című száma üvölt. De jó kis szám! Szinte hallani a csontrecsegést.

A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve....

Kedves Naplóm!

Azt hiszem át kell értékelnem magamban néhány dolgot. Kazimir, elbíztad magad! Azt hitted könnyű lesz a meló! A Védenced egy földre szállt angyal kegyességével és türelmével fogadja jóhiszemű sugalmazásaid, majd boldogan teljes életet él, végül beadja a kulcsot, feldobja a pacskert, alulról szagolja az ibolyát... Meg ilyenek. Meg a lófaszt! Ma is mi volt. Némi gyomorideggel indultam reggel melóba. A tegnapi Pandorás fiaskó után egy Abrams tank állhatatos óvatosságával sunnyogtam be Védencem szobájába. Éppen morgolódott, meg anyázott valami eltűnt fél pár zoknin. Helló öreg, nem ártana borotválkoznod, úgy nézel ki, mint egy másnapos sündisznó! Ja, és szellőztess ki, olyan mint, ha megdöglött volna valami nagytestű, bálna méretű jószág a szobádban. De előtte még jól tele is fingotta a szobát. Mindegy. Vannak csajok, akik szeretik a borostát is. Majd csak találunk neked valami dögös tyúkot, aztán nem kell políroznod a bohócot, búbolnod a majmot, kikapcsolhatod a botmixert. Meg ilyenek. Ínhüvelygyulladás lesz még a vége. Hehehehehe. Hova hova Kispajtás? Egészségügyi séta? Menjünk akkor.

Ecce Homo...

Kedves Naplóm!

Most elmesélem a nagy találkozót, ami, hát valljuk be, nem egészen úgy sült el, ahogyan szerettem volna. Legalábbis nekem nem úgy sült el... Asszem a retinámba égett a látvány. Emberek!

Védencem aktája előttem hever az asztalon. A Teréz Anya Kávézó és Bár szerencsére kihalt annyira, hogy végre tudok pár percet meditálni, és bár palástolni próbálom még magam előtt is, de kimondhatatlanul izgatott vagyok. A mindentudó, vigyorgó puttó pincér kakaót hoz, dupla endorfinosat...ma kirúgok a hámból. Gyorsan le is rakja, majd egy könnyed, akrobatikus légi mutatvánnyal örvendeztet meg, és már halad is tovább dolgára.